Elvileg a keményítő nap a kedvencem, és többnyire a legkevesebb áldozatot követel. De a mai nem volt tipikusan egy ilyen nap... Kezdődött a hajnali 6 órás ébredéssel és a 6.30-as, plusz 2 fokbani templomba indulással. A tömény illatszer illat (akarom mondani bűz) könnyebben volt elviselhető, mint a pap soron következő szídás-sorozata, ami csak megerősített abban, hogy elég nekem, ha az ilyen "jóhoz" csak ritkán juttatom magam... Pl. ráparancsolt a hívekre, hogy ne köhögjenek, fojtsák vissza. Mert zavarják a mondanivalóját. Szuper! Így kell szerintem is megtartani a vallási közösséget. És hangsúlyozta, hogy nincs házvezetőnője. Wow! Azta mindenit! Micsoda tragédia! De jut eszembe: nekem sincs! És az ott ülő sokszáz embernek szintén nincs!
No mindegy. A kaja: szóval az ünnepi családi reggeli során almát ettem és a szenteltetettből nem fogyasztottam. Több okból is: 1. délelőtt csak gyümölcs van. 2. nem fehérje napom van, és ott minden csakis kizárólag fehérje (bárány hús, sonka, tojás) 3. nem szeretem a bárányhúst, nem hozott kísértésbe (a tojást kicsit kívántam, de majd szerdán eszem). Ezt elég nehéz volt elfogadtatni. De aztán ebédkor ettem ügyesen krumplit és párolt kukoricát. Vacsorára meg párolt káposztát főtt murkot. Szóval mindenki engem sajnált, hogy nem eszem a bárány húsból, én meg mindenkit sajnáltam, hogy én annál finomabbat eszem:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése