78. nap

A ma nap nem volt egy klasszikus szerda. Pedig gyűlés is volt, sok munka is, de valahogy semmi sem akart sikerülni. A példás fehérje nap, az kivételesen igen. 4 óra előtt csak gyümölcsöt ettem. Délelőtt 2 kiwit, délben egy fél cseresznye kompótot. 5 után ebédeltünk halat salátával. Volt, akinek volt hozzá körítés is. Nekem nem, de így is finom volt:) A vacsorát mindketten szkippeltük, én teát, tejet kortyolgattam.

77. nap

Gyümölcsnaphoz képest nagyon jól alakult a mai: az 5 órás ebédig 3 vérnarancs és 2 kiwi simán elégnek bizonyult. A töltött káposzta ebédkor - amit nem én ettem, de a társaság kedvéért szemléltem - bizonyul csak nehéznek a barack kompóttal való megelégedés. Az esti kocsmázás során is kísértésbe estem: a Palermós frappénak párja nincsen, de ennek ellenére beértem egy menta teával.

76. nap

No tiszta szerencse, hogy kitaláltam a víznapot péntekre, mert hanem a mai nap gyümölcsnapot kellett volna tartanom. És hát nem lett volna olyan egyszerű, mint a szénhidrát nap. A késődélelőtt - már két, vizet nem sajnáló locsolás után - reggeli két kiwire mindenki furcsán nézett az ünnepi asztalnál, de mindenki belátta, hogy reménytelen... Én is sajnos azt látom, hogy reménytelen. De ezt a hátralevő két hetet még végigcsinálom. Sose lehet tudni. A mesékben is a legeslegvégén szoktak a csodák történni...
Nos a nagy locsolkodás-vendégvárás során igyekeztem nem nagyon szedegetni a sok finomságból. Azért a mákos és diós kalácsokat megkóstoltam, illetve egy csokinyuszi aprócska részeibe is belekóstoltam.
Ebédre hús leves készült, hogy ehessek laskát:) A másodikot meg nagymamám nokedlivel körítette, hogy ismétcsak kedvemre való legyen. A hatalmas, rengeteg vizet rám locsoló társaságnak epres gyümölcstortát készítettem. Másodpercek alatt elfogyott. Azért mi is megkóstoltuk, egy szeletkét ettem ebből is. Este igazából a sok sütizés miatt lemondtuk a vacsorát.

75. nap

Elvileg a keményítő nap a kedvencem, és többnyire a legkevesebb áldozatot követel. De a mai nem volt tipikusan egy ilyen nap... Kezdődött a hajnali 6 órás ébredéssel és a 6.30-as, plusz 2 fokbani templomba indulással. A tömény illatszer illat (akarom mondani bűz) könnyebben volt elviselhető, mint a pap soron következő szídás-sorozata, ami csak megerősített abban, hogy elég nekem, ha az ilyen "jóhoz" csak ritkán juttatom magam... Pl. ráparancsolt a hívekre, hogy ne köhögjenek, fojtsák vissza. Mert zavarják a mondanivalóját. Szuper! Így kell szerintem is megtartani a vallási közösséget. És hangsúlyozta, hogy nincs házvezetőnője. Wow! Azta mindenit! Micsoda tragédia! De jut eszembe: nekem sincs! És az ott ülő sokszáz embernek szintén nincs!
No mindegy. A kaja: szóval az ünnepi családi reggeli során almát ettem és a szenteltetettből nem fogyasztottam. Több okból is: 1. délelőtt csak gyümölcs van. 2. nem fehérje napom van, és ott minden csakis kizárólag fehérje (bárány hús, sonka, tojás) 3. nem szeretem a bárányhúst, nem hozott kísértésbe (a tojást kicsit kívántam, de majd szerdán eszem). Ezt elég nehéz volt elfogadtatni. De aztán ebédkor ettem ügyesen krumplit és párolt kukoricát. Vacsorára meg párolt káposztát főtt murkot. Szóval mindenki engem sajnált, hogy nem eszem a bárány húsból, én meg mindenkit sajnáltam, hogy én annál finomabbat eszem:)

74. nap

A mai nap nagyon torzra sikerült. Későre keltünk, semmire nem haladtam, a sok betervezett munkából semmi nem valósult meg, durcás voltam, minden bajom eszembe jutott. És az eltervezett ünnepi ebéd is kicsit félresikerült. Reggelre egy gazdag és látványként sem utolsó kiwi-vérnarancs kompozícióval álltal elő, azaz bújtam be az ágyba. Ebédre pedig halat sütöttem, halfilét panírozva. Nagyon nagyon finomra sikeredett, csak 2 órával később sikerült megvalósulnia, mint ahogyan terveztem, mert még a piacra is le kellett szaladnom előtte meg egy sor más dolgot elintézni. No mindegy. Finom volt. Kapros tejföles öntettel zöld fejes salátát készítettem koktél paradicsommal: a paradicsomok úgy néztek ki benne, mint apró katibogárkák a fűben. Vacsorára meg töltött káposztát ettünk, igyekeztem a rizsszemeket kihagyni.

73. nap

A mai reggelen gyönyörű napsütés ébresztett. És rögtön az eszmélet után tudtam, hogy nem lesz egy könnyű nap. De teszünk egy próbát. Nagy péntek van. És lassan lejár a sok nap, és még én nem voltam képes egy napig csak vizet inni. No lássuk. Hátha egyszer mégis sikerül.
Amúgy - amiért kicsit erősebb is a motiváció, az nyilván a statisztikai adatok: 0 kg minuszban. Szörnyen elkeserítő. Persze, tudom én, hogy volt sok nyomás, sok kírétés, sok apró bűnöcske. De akkor is. 72 nap szigorú önmegtartóztatás, az eredmény pedig mérhetetlenül lehangoló... Igen, reménykedem, az első alkalommal is a harmadik hónapban lett látványosabb a helyzet... De most már a remény hal sem akar úszkálni...

72. nap

Nem is a kocsárdi állomáson kellett tölteni, és nem is volt egy lehangoló nap ez a mai. A gyümölcsevés ellenére sem. Sok kacagással, egy-két barátnőzéssel, jó néhány adminisztrációs ügy sikeres lezárásával, enyhe áprilisi tréfálkozással telt.
A reggeli barack kompótot kora délutáni banán követte, majd vérnarancs-evészet zárta. Az ebédkészítés - ami a nem önsanyargató családtagok javára főtt - sem volt különösen megerőltető, a mustáros öntetű friss zöld igazi, nemcsak névleges saláta viszont természetesen enyhe kisértésbe sodort.