78. nap

A ma nap nem volt egy klasszikus szerda. Pedig gyűlés is volt, sok munka is, de valahogy semmi sem akart sikerülni. A példás fehérje nap, az kivételesen igen. 4 óra előtt csak gyümölcsöt ettem. Délelőtt 2 kiwit, délben egy fél cseresznye kompótot. 5 után ebédeltünk halat salátával. Volt, akinek volt hozzá körítés is. Nekem nem, de így is finom volt:) A vacsorát mindketten szkippeltük, én teát, tejet kortyolgattam.

77. nap

Gyümölcsnaphoz képest nagyon jól alakult a mai: az 5 órás ebédig 3 vérnarancs és 2 kiwi simán elégnek bizonyult. A töltött káposzta ebédkor - amit nem én ettem, de a társaság kedvéért szemléltem - bizonyul csak nehéznek a barack kompóttal való megelégedés. Az esti kocsmázás során is kísértésbe estem: a Palermós frappénak párja nincsen, de ennek ellenére beértem egy menta teával.

76. nap

No tiszta szerencse, hogy kitaláltam a víznapot péntekre, mert hanem a mai nap gyümölcsnapot kellett volna tartanom. És hát nem lett volna olyan egyszerű, mint a szénhidrát nap. A késődélelőtt - már két, vizet nem sajnáló locsolás után - reggeli két kiwire mindenki furcsán nézett az ünnepi asztalnál, de mindenki belátta, hogy reménytelen... Én is sajnos azt látom, hogy reménytelen. De ezt a hátralevő két hetet még végigcsinálom. Sose lehet tudni. A mesékben is a legeslegvégén szoktak a csodák történni...
Nos a nagy locsolkodás-vendégvárás során igyekeztem nem nagyon szedegetni a sok finomságból. Azért a mákos és diós kalácsokat megkóstoltam, illetve egy csokinyuszi aprócska részeibe is belekóstoltam.
Ebédre hús leves készült, hogy ehessek laskát:) A másodikot meg nagymamám nokedlivel körítette, hogy ismétcsak kedvemre való legyen. A hatalmas, rengeteg vizet rám locsoló társaságnak epres gyümölcstortát készítettem. Másodpercek alatt elfogyott. Azért mi is megkóstoltuk, egy szeletkét ettem ebből is. Este igazából a sok sütizés miatt lemondtuk a vacsorát.

75. nap

Elvileg a keményítő nap a kedvencem, és többnyire a legkevesebb áldozatot követel. De a mai nem volt tipikusan egy ilyen nap... Kezdődött a hajnali 6 órás ébredéssel és a 6.30-as, plusz 2 fokbani templomba indulással. A tömény illatszer illat (akarom mondani bűz) könnyebben volt elviselhető, mint a pap soron következő szídás-sorozata, ami csak megerősített abban, hogy elég nekem, ha az ilyen "jóhoz" csak ritkán juttatom magam... Pl. ráparancsolt a hívekre, hogy ne köhögjenek, fojtsák vissza. Mert zavarják a mondanivalóját. Szuper! Így kell szerintem is megtartani a vallási közösséget. És hangsúlyozta, hogy nincs házvezetőnője. Wow! Azta mindenit! Micsoda tragédia! De jut eszembe: nekem sincs! És az ott ülő sokszáz embernek szintén nincs!
No mindegy. A kaja: szóval az ünnepi családi reggeli során almát ettem és a szenteltetettből nem fogyasztottam. Több okból is: 1. délelőtt csak gyümölcs van. 2. nem fehérje napom van, és ott minden csakis kizárólag fehérje (bárány hús, sonka, tojás) 3. nem szeretem a bárányhúst, nem hozott kísértésbe (a tojást kicsit kívántam, de majd szerdán eszem). Ezt elég nehéz volt elfogadtatni. De aztán ebédkor ettem ügyesen krumplit és párolt kukoricát. Vacsorára meg párolt káposztát főtt murkot. Szóval mindenki engem sajnált, hogy nem eszem a bárány húsból, én meg mindenkit sajnáltam, hogy én annál finomabbat eszem:)

74. nap

A mai nap nagyon torzra sikerült. Későre keltünk, semmire nem haladtam, a sok betervezett munkából semmi nem valósult meg, durcás voltam, minden bajom eszembe jutott. És az eltervezett ünnepi ebéd is kicsit félresikerült. Reggelre egy gazdag és látványként sem utolsó kiwi-vérnarancs kompozícióval álltal elő, azaz bújtam be az ágyba. Ebédre pedig halat sütöttem, halfilét panírozva. Nagyon nagyon finomra sikeredett, csak 2 órával később sikerült megvalósulnia, mint ahogyan terveztem, mert még a piacra is le kellett szaladnom előtte meg egy sor más dolgot elintézni. No mindegy. Finom volt. Kapros tejföles öntettel zöld fejes salátát készítettem koktél paradicsommal: a paradicsomok úgy néztek ki benne, mint apró katibogárkák a fűben. Vacsorára meg töltött káposztát ettünk, igyekeztem a rizsszemeket kihagyni.

73. nap

A mai reggelen gyönyörű napsütés ébresztett. És rögtön az eszmélet után tudtam, hogy nem lesz egy könnyű nap. De teszünk egy próbát. Nagy péntek van. És lassan lejár a sok nap, és még én nem voltam képes egy napig csak vizet inni. No lássuk. Hátha egyszer mégis sikerül.
Amúgy - amiért kicsit erősebb is a motiváció, az nyilván a statisztikai adatok: 0 kg minuszban. Szörnyen elkeserítő. Persze, tudom én, hogy volt sok nyomás, sok kírétés, sok apró bűnöcske. De akkor is. 72 nap szigorú önmegtartóztatás, az eredmény pedig mérhetetlenül lehangoló... Igen, reménykedem, az első alkalommal is a harmadik hónapban lett látványosabb a helyzet... De most már a remény hal sem akar úszkálni...

72. nap

Nem is a kocsárdi állomáson kellett tölteni, és nem is volt egy lehangoló nap ez a mai. A gyümölcsevés ellenére sem. Sok kacagással, egy-két barátnőzéssel, jó néhány adminisztrációs ügy sikeres lezárásával, enyhe áprilisi tréfálkozással telt.
A reggeli barack kompótot kora délutáni banán követte, majd vérnarancs-evészet zárta. Az ebédkészítés - ami a nem önsanyargató családtagok javára főtt - sem volt különösen megerőltető, a mustáros öntetű friss zöld igazi, nemcsak névleges saláta viszont természetesen enyhe kisértésbe sodort.

71. nap

A szerda többnyire jó. Csak többnyire gyűlésező nap. És ezért nem jó. A mai is ilyen volt. Meg keréklebilincselő, meg bosszankodtató meg stb. És korántsem a táplálkozási megkötések miatt. Csak mert hajnalosan kezdődött, nem tudni mikor ér véget, ezer intéznivaló 1 km-es körzeten belül, illetve Csíkszereda-Budapest távolságban, ismét egy zsákutcafutási kísérlet, de mégiscsak a remény hal az utolsó ebben a körben is. Aztán üzemanyag-számlákért sorban állás és várakozás egyszer a kicsi, majd a nagy petrom kútaknál.
Így a narancs reggeli és a tepertős pogácsák segítettek elkerülni a 6 órás ebédig az éhenhalást. Finom - segélycsomagbeli - levest ettünk, volt akinek hús nagyon bőven jutott, volt aki csak a rizset ellegette a lével együtt ki:) Este finom tortellinit készítettem, még dícséret is járt érte:)

70. nap

Nem volt egy egyszerű nap. És közben a vérnarancs és kiwi reggelit egy késői ebéd követte, melynek csak 40%-át ehettem. De az finom volt nagyon. Főtt krumpli és cékla saláta. Aztán a frissen sülő tepertős pogácsák ismétcsak kísértés-generáló hatást gyakoroltak igencsak megfáradt szervezetemre. Átlagban ezt a napot is ki lehetett bírni...
A baj, hogy fogynak a napok, és invizible módban maradnak az eredmények. Mert eredmény mindig van. Legalább ezzel vigasztalom magam...

68. nap

A vasárnapokat úgy általában nem szeretem. Merthogy tudni való, hogy jön a hétfő utána. De ezt a vasárnapot lehetett szeretni. Mert jól kezdődött, csak sok sok kilóméterrel folytatódott. És már éjfél is elmúlt, mire a saját ágyig ért a projekt.
Gyönyörű napsütés ébresztett a Kruspér utca tizedik emeletén. Sajnos kicsit korábban, mint szerettük volna. A napot nem értesítették, hogy óraelőreállítás van, és ehhez kellene tartsa magát. Nos a csipet-csapat felszedelőzködött és kisebb Duna parti séta és metrózás után ismét babázás és terülj-terült asztalkám projekt fogadott. Ahol én eltökélten gyümölcs-reggelivel kezdtem, narancs meg vilmos körte-kóstolóval, de aztán elcsábítottak a többiek sajtkóstolásra meg vajkrémezésre. Ez végülis időben belefért volna (kb. 12 után), de nem igazán telt el az idő a gyümölcs reggeli és a folytatás közt...
Nagyváradon töltött tojás ebéd várt minden finomsággal egyetemben, ahol többek közt egy hatalmas bűnt is sikerült elkövetnem: a házilag készített, üzletit messze leköröző rafaelló golyócskát ettem. Vacsora Kolozsvárra volt tervezve, de érdeklődés hiányában elmaradt, a 4 órás, Hargitán havat is tapasztaló utazás során egy-egy szeret bécsit fogyasztottunk.

69. nap

A mai nap feltett szándékom volt, hogy gyümölcsnapot tartok. Mivel a hétvégén sok szabálysértést követtem el. És ez délután 6 óráig így is volt: vérnarancsot, kiwit lakmároztam. Aztán megettem egy levest. Mert szüleimmel ritkán ebédelhetek a sztríten. És ma egy ilyen nap volt. 8 órakor ágynak estünk, hogy végre kipihenjük a fáradalmakat. De aztán nem lett csak éjféli elalvás... Kellene egy szabályt hozzunk, hogy az ágyban nem szabad laptopozni...

49. nap

Kedden kedvem volt kolbászt enni, és ez meg is valósult:) Ettől függetlenül egy szörnyen fáradtságos nap volt, de a diéta nem szenvedett sérelmet. 10 órás munkaidő alatt elfogyasztódott két nagyon finom vérnarancs, két kiwi, délután pedig sok sok zöld hagymával, hónapos retekkel és koktél paradicsommal nagy száraz kolbász és fasírt lakomát csaptunk. És tejet is ittam, és szerintem aludni is fogok, mint a bunda. Most már tej vagy fáradtság, nem tudom mi lesz a fő okozó, de mindenképpen simán megy majd az elalvás.

48. nap

Ma sok mindent ki kellett bírni. Főként a gyümölcs napot. Hát ez nem sikerült teljes mértékben. Mert ha az ember hónapok után először megy ki a városba ünnepi hangulatban és ünnepelhetnékkel felöltözve, akkor egy gyümölcssaláta olcsó vigasz lesze egy zsúfolásig megtelt pizzaillatú étteremben. Pedig egy 10 órás munkaidőt végigcsináltam kiwiwel, vérnarancccsal, egy vékony meggy-szószos ebéd is nagyon jól esett, de aztán a vargányás pizzának és annak a sok mindennek, amit ezzel a pizzával és a tevékenységgel azonosítani tudok és lehet, annak nem tudtam ellenállni. Szóval meg lehet kövezni, de hiába, azt hiszem ismét megtenném. Mert az a hangulat nem volt semmihez sem fogható. Még a mínusz pár kiló gondolatához sem...

47. nap

Vasárnap volt, és otthon voltunk, és kényeztetés programot telepített anyukám. A reggeli almára tehát délután egy sor finomság jött: laska leves, sajtos makaróni, nagyon finom süti, zserbó és parfé. Eltelt a nap, és alig ettem tulajdonképpen valamit 4 óra után. És ez is nagy öröm.

46. nap

A mai nap zsúfoltra, sokkilóméteresre, de sok-sok finom zöldségízzel tele telt. A délelőtti kacagások és leánkás pletykálkodás közepette elfogyasztott gyümölcssaláta sok energiát adott, akár az összes 260 km-re. De nem, mert volt tordai vendéglátás a javából: párolt sárgarépa, brokkoli, káposzta, krupmli püre és egy igazi ínyencség: spenót főzelék! Csak sajnálni tudtam azt, akinek nem keményítő napja volt:) Este pedig ünnepi vacsorával várt az, aki a legeslegjobban érezte a kiruccanós hétvége árnyoldalát: szalmakrumpli vacsorától zengett a ház madéfalván:)

45. nap

Egy nehéz, esős nap, semmi napsütéssel, de annál több kacagással. És igen, kisebb tobzódással, kisértésnek ellent nem mondással... A nap jó indult: kiwivel, naranccsal. Aztán egy nosztalgiázós teázással egy kedvenc kolozsvári helyen. Majd tükörtojás ebéd retekkel és koktél paradicsommal. Délután meg sopping-körút, mely egy nagy zabálássál ért véget: párolt gomba rántott sajttal. Este meg a Mánya Gyula 12-es szám alatti igen füstös, de ezerféle forró csoki-ajánlattal kecsegtető helyen hirtelen megfeledkeztem, hogy csak két nap múlva szabadna ilyesmit tenni...

44. nap

Ez a csütörtöki nap zsúfoltra, de kellemesre sikerült. Az elválás ellenére. Merthogy a lelkem felét megint otthon kellett hagyni... Ez a sok menés:(... No de kellemes, gyümölcsös nap volt. Sok finomsággal, otthonról hozott alma levessel, s útközben finom narancs-nassolással. És szovátai programszerű megállással és teázással. Aztán a kolozsvári tárt karok is sok mindent adtak volna, de megelégedtünk 1-2 kiwivel:)

43. nap

A szerdát mindig szeretem. A mai meg különösen élmény és kacagásdúsra sikerült:) És mert szerda, ezért sárga, és ha sárga és még szénhidrát is, akkor tarhonya:) A kedvenc ebédező társam egyik nagy kedvence, és persze én is szeretem. Úgyhogy ma délután belakmároztunk. Nagyon nagyon finomra sikeredett. És bár estére pizzázni voltunk hivatalosak, nem tudtunk ellenállni a kiadós ebéd elfogyasztásának. Volt aki hússal fogyasztotta, más csak magára, illetve a szintén nem utolsó friss zöld hagyma - paradicsom - paprika -retek salátával. Este nagy kacagásos-élménybeszámolós pizzázásnak jártunk a végére, sajnos kettenként tudtunk csak eltüntetni egy-egy pizzát, de jól is laktunk rendesen:)

42. nap

Ma kiment belőlem minden erő és energia. De szerencsére az esti program mindenért kárpótolt. Délelőtt gyümölcs (narancs, kiwi - a szokásos:)) Délután gyors ebéd, töltött káposzta, de nekem csak a káposzta jutott:) Este pedig Lajkó Félix koncerten voltunk, utána meg nagy szalma pityókázást csaptunk ismét barátainknál. Úgyhogy most már jöhet a hét hátralevő része, állok elébe:)

41. nap

A hétfők mindig nehezek. Kicsit segít a gyümölcs-vitaminbomba, de azért tíz óra az tíz óra, és még ha gyűlés is társul emellé, még halálosabb. No de kibírtam a narancs-reggeli után a délutáni paradicsomos szentléleki száraz kolbász vékonyka lakmározással, aztán kora esti tojásos húsos vacsorával.

40. nap

Kényeztetések napja volt ma. Legalábbis rám nézve. Anyukám mindenfélét készített, hogy kompenzáljon, hogy a vasárnapi ebéd finomságairól le kell mondanom. De szerintem én mindenki másnál finomabbakat ettem:) A délelőtti gyümölcsevészet után korai ebéd volt, ami engem illet: alma leves, meggy-szósz, és kompót desszertnek. Estefele még egy tányér alma levest ettem. Ilyenkor tényleg meg vagyok győződve, hogy a gyümölcsnapnak sok sok értelme van. Csak általában sok-sok a kísértés is...

39. nap

Ma ünnep volt. És bár nem tudtam enni a hatalmas adag töltött káposztából, az idei napok egyik legeslegjobbikának titulálom a mait. Volt benne sok kacagás, beszélgetés, emberek, sütik, utazások, mindenek. Kezdődött egy sete-suta, de igencsak finom és családias reggelivel, melyre én csak két kiwivel neveztem be, a többiek finomabbnál finomabb dolgokat ettek:) Aztán jött a bölöni farsangi fánk-falás, no meg nagymama utánozhatatlan ízű sütijeinek a végigkóstolása. Vacsorára itthon diós tésztát kaptam.

38. nap

A mai nap ismétcsak rohanással tele zsúfoltsággal jellemezhető. A kiwi-reggeli egy szünetben, narancs-pótlék egy következő szünetben. Egy kellemes teázás, aztán gyönyörű időben Kolozsvár főterének a meghódítása. Azzal, akivel már 9,5 évvel ezelőtt is jól esett volna. De - talán emiatt is - most páratlanul jól esett! És persze a jó nem jár egyedül: keményítő nap ide vagy oda, a nosztalgia erejével ható perecnek nem lehetett nemet mondani. Csak kiállni a sort, mint ahogy olyan sokszor négy éven át, megvenni a szézám magos meleg perecet, és enni, és kacagni. Persze én csak egyet engedtem meg magamnak, de ezt tagadhatatlanul lelkiismeretfurdallás nélkül élveztem. Aztán gyors ebéd: kukorica főzelékkel kedveskedett a kedvenc testvérem, és útban hazafele még egy csipsz is elkelt az autóban. Este nagy szalmakrumplizást csaptunk, kiegészülve, vagyis négyesben.

37. nap

A tegnapi nap megint hajmeresztően zsúfoltra sikeredett, így ismét elmaradt a bejegyzés. De boldogan beszámolhattam volna: - fehérje nap lévén - kísértésről nem, jó magaviseletről igen.
A reggeli vérnarancs-kiwi korai, de ágyban kacagásokkal elfogyasztott vitaminbomba sokáig tartotta bennem a lelket, ebédre maradék gombapaprikást ettünk kolbásszal, majd nagyon finom vacsorát kaptunk a negyedik otthonunkban: töltött tojás és csirke mell volt a díszmenü.

36. nap

A mai nap még hosszabb volt, mint a tegnapi. És még több kísértő helyzet. Délelőtt egy fél üveg meggykompótot ettem meg, délben ebédet készítettem, egy közös kedvencünket, de nem ettem belőle:( Csak kedves meglepetésnek szántam. Ha már nélkülem kell ebédelni... 6 után három vérnarancsot fogyasztottam kedves társaságban, aztán néhány esti tea, és valahogy ennek a napnak is vége lesz... Ha ilyen nap nem lenne, örökké tudnék diétázni... De emiatt alig várom már a végét!

35. nap

A mai nap szinte észrevétlenül telt el. Igaz, 10 órás munkahelyen való ülés valahogy elfelejteti az emberrel a táplálkozási korlátait... 10 óra körül kiwi-reggelivel vigasztaltam magam a korai felkelés és már két óra munka után. Délben megismételtem ezt. 2 előtt otthonról csomagolt pogácsát és kalácsot majszolgatta. És ezt még egyszer-kétszer 5-ig. Vacsorára nagyon fino pesto-s tortellinit készítettem. Plusz 1-2 tea, és kész.

34. nap

A hétfő amúgy nem a kedvenc napom. De a mai jól sikerült. Sajnos nem kimondottan táplálkozásilag. Ebédre hazai paszuly leves volt, ez természetesen jó. Mert csak melegíteni és enni kell, és valahogy mindig finom. Nem úgy mint az én (olykor mellé)fogásaim. A vacsorára készített lecsó valahogy nem lett az igazi. De persze utolsó cseppig elfogyott, és meg is lett dícsérve meg minden, de nem vagyok megelégedve. Külön főztem rizset, hogy az igazi lecsó hangulatát adjam annak, aki nem önmegtartóztatásra specializálódott. És neki teljesen rendben is volt. De nekem nem...
Kívántam volna a szalmakrumplit, mert megint 4 napot kell várni a következő alkalomra, no de akkor majd kolozsvároson kell egy másik fontos emberrel krumpli-lakomázni.

33. nap

A korcsolyázást megelőző ebédmeghívás nem teljesen kedvezett nekem, a hús nagyon finom volt, csak a krumpli pürét sikerült megkívánnom, mivel rég nem készítettem. No de természetesen a kísértés plátói maradt, nem ettem belőle, de a kellemes lakoma-hangulatot elkergette. A vacsora viszont saját szájízre lett dizájnolva! Mivel nemrég egyet okosodtam, és megtudtam, hogy a gomba fehérje és ezeken a napokon, és nem - mint ahogyan én korábban (tévesen) gondoltam - zöldségekkel együtt fogyasztható, ezért ma nagyon finom gombapaprikás készült vacsorára tojással és maradék rántott sajttal kiegészítve.
Mostanában - bánatomra - kicsit visszaesedt a folyadékfogyasztás, csak este teázom agyon magam, holott napközben is kellene. No a jövő hétre ez az elhatározás!

32. nap

Egy újabb gyümölcsnap. Ami hétvégére esett, így természetesen kétszeresen emberpróbáló. És még finom ebéddel és tepertős pogácsával is farkasszemet kellett nézni, és persze vendégként, hogy legyen még kellemetlenebb. No de valamelyest kárpótolt az ágyban felszolgált narancs-reggeli, az ebédre elfogyasztott barack-kompót.

31. nap

A mai nap ünnepi családi reggeli volt: finom házi kolbászos, házi vörös hagymás, házi tojásos rátottát készítettem a fiúknak. Nagyon szerették. Én is velük reggeliztem. De természetesen nem ezt ettem...:( De az enyém is kényeztetős reggeli volt: édes fehér szőlőt csemegéztem. Ebédre nagyon finom raviollit készítettem, paradicsomos öntettel. Bár a fő támogató nem túlságosan díjazza ezeket az olaszos állandó tészta-menüket, ez mégis fölöttébb ízlett neki. Este pizzázni akartuk, ezer éve nem került rá sor, ma a nap is, az alkalom is adta volna. De sajnos nem találtunk üres helyet Szentgyörgy egyetlen pizzázójában sem. Így maradt az otthoni vacsora, nekem az ebédmaradék, másnak meg mindenféle finomság...

30. nap

A mai nap zsúfoltsága miatt nem sok idő jutott az evésre. De nem kell sokat, hanem főleg finomat enni:) Délelőtt meggy-kompóttal ébresztettem magam, délben a piacon megkívántam a szőlőt, és azt ettem egy keveset. Később barátnőzni mentem a sztrítre, és gyorsan egy régi kedvencre, rozmaringos szalma krumplira támadt kedvem. Estebédre szemes paszuly levest ettünk, vörös hagymával. Vacsorára tökfőzeléket készítettem nagyon finom friss salátával és koktél paradicsommal. Ma ínyenckedtem:) Bárcsak minden nap keményítő nap lenne...

29. nap

A mai nap az én étrendem szerint nem, de a katolikus naptár szerint le kellett mondani a húsról. Ezért az ebédet kiugrottam - nemcsak ezért, főleg a száz órás gyűlésért, ahonnan véletlenül sem tudtam ellógni -, azazhogy leegyszerűsítettem: délben 2 körül ettem egy fél szelet vajas kenyeret, természetesen házi sütésű teljes kiörlésű rozskenyeret. Vacsorára rántott sajtot készítettem tükör tojással, ecetes uborka kísérettel. Nagy sikere volt az egyszerű böjtös lakomának.

28. nap

Egy olyan nap, amiről keveset lehet mondani. Merthogy keveset lehet enni. A kollégáim meglepetésére meg számtalan megjegyzés kíséretében egy majdnem teljes befőttes üveg meggykompótot tüntettem el a munkaidő közel 10 órája alatt. Délután pedig madéfalvi körtékkel, mentateákkal próbáltam elterelni a gondolataimat arról, hogy elvileg holnap mennyi mindent ehetnék, amit ma nem, ellenben jóllakni hamvazó szerdán ugye nem nagyon szabad...

27. nap

Ma ügyes voltam. De főleg azért, mert nagyon foglalt, tele munkával, és evésre gondolni sem lehetett. Szóval ezért a délelőtt egy babánnal eltelt, kora délután egy korpa-kiflit majszoltam el, majd a szokásos 5 körüli ebédre húslevest ebédeltünk. Hús nélkül, természetesen. Ilyen zsúfolt munkás napokon nem marad energia a főzésre, és örülök a segélycsomag újrafelfedezett tartalmának. Estefele pedig ismét tehéntúrós gombóc, a maradék fogyott el. Napközben még sikeredett egy barátkozós forró csokizás, ami főleg a barátkozás és az élet kellemes rítusai miatt szükséges, és nagy nehezen, hosszabb kihagyás után tornázni is elértem. Úgyhogy elégtétellel nyugtázom a napot:)

26. nap

A mai nap - mint az elmúlt néhány - felemásra sikerült. Azaz a negyedik nap, amikor nem éjjel, hanem nappal aludtam amikor az éjjelből nappal lett. Az éjjel lakodalmaztunk, úgyhogy gyors délelőtti alvás volt. Utána kiwi-ebéd, majd mindenkinek hús leveses csirkepaprikás vasárnapi ünnepi ebéd, nekem francia salátás... Vacsorára - szintén ünnepre való tekintettel - töltött káposzta, én csak a káposztát élveztem ebből.

25. nap

Ez a fehérje nap mondhatni egész jókorra esett. Mivel esküvőbe voltunk hivtalosak, és egy rendes székely esküvőben meg főleg hús van. Úgyhogy nem is panaszkodnék. Ha nem lett volna egész éjjel az asztalon ezer féle süti és éjjel nem vágtak volna meg egy hét emeletes eszterházy tortát... No de kibírtam. Valahogy. Főleg, hogy a korábbi napok szenvedései miatt az esküvőzés előtt nem igazán bírtam enni semmit. Az előételben levő sonkát, csirke húst meg egyebeket a salátákkal azonnal eltüntettem, a leves nagyon finom csorba volt, azt is, utána meg már nyugodtan válogathattam, hogy mikor miből mennyit kívánok elfogyasztani. Az asztaltársaság sem észrevételezte, hogy miért marad meg hol a krumpli, hol a tészta, hol minden.

24. nap

Ezen a nap (ami péntek 12. volt...) ismét összezavartam. Hajnalban 4-kor kezdtem a gyümölcsevést, aztán egész nap gyümölcsöt - narancs, kiwi, most kivételesen banán is -, 26 óráig voltam talpon, közben - ahol lehetett - kértem a forró teákat. Nem volt egy könnyű nap...

23. nap

Most nem egy, hanem három nap is kimaradt a rendszerből. Szerda éjjel utaztam, csütörtökön betegeskedve az ágyat nyomtam, pénteken hajnalban ismét utaztam, péntek egész nap zsúfolt program idegenben, internetkapcsolat nélkül, szombaton a fél nap átalvása, a másik nap fele meg esküvőben - szintén netmentes övezetben. Így a mai nap retrospektíve menü-visszatekintést gyártok. Azaz a 23. nap délelőtt sok vizet ittam, egész nap folyadékokat ittam fervex-ekkel dúsítva, késő délután meg diós laskát ettünk, vacsorára tehéntúrós gombócot. Ismét olyasmi, ami nem egyértelműen szénhidrát, de a betegség és fáradtság és minden miatt úgy szavaztam, hogy többnyire az, tehát ehető.

22. nap

A mai nap orrfulyásosra alakult... Sajnos. A reggeli banán és narancs sem tudták elkergetni a nátha-előjeleket. Ebédelni egy kedvenc kedvenc ráday utcai kis kifőzdében sikerült, tökfőzeléket ettem. Megjegyzem - hencegés nélkül - az általam készítettek jobban ízlenek... De ez ís finom volt. És kivántam nagyon az ecetes uborkát, ám nem volt szerencsém hozzá túlságosan, a szentléleki és madéfalvi uborkák mind mind sokkal finomabbak. De ez is elfogyott persze. Vacsorára kedves meghívást kaptam. Jó környék, jó társaság, de micsoda mennyei vacsora! Kimondottan a kedvemért egy zöldséges mindenféle, sárga meg fehér répával, paprikával, póré hagymával meg gombával. Gasztronómiai élmény volt:) És nemcsak:)

21. nap

A mai nap túl korán kezdődött. Aztán túl savanykás vérnaranccsal folytatódott. Délre már kezdett alakulni. Ebédre jókai bablevest ettem egy kedves emberrel egy kedves helyen. Vacsorára egy másik még kedvesebb emberrel gyrost csirke hússal. A teaivászat megvolt, a náthát úgy tűnik mégsem tudta lesorompózni:(

20. nap

A mai nap olyan zsúfolt volt, hogy alig vettem észre, hogy kívánnék valami nem gyümölcs-kategóriabeli táplálékot is. A reggeli banánt két, kellemes társaságban és környezetben [kedves pesti barátnők, ill. új és régi kedvenc helyek: Párizsi üzletház, Prága kávézó] elfogyasztott tea [menta és jázmin] követte. Délután két vérnarancs, estére egy újabb tea, majd egy alma zárta a sort. Azért az igazat megvallva örülök, hogy holnap már ehetek "rendes"(ebb) ételt...

19. nap

A mai nap nagyon vidámra sikeredett. Egy hat hónapos babával szórakozhattam. Úgyhogy az evés háttérbe szorult és fontossága sem volt nagy. Három vérnaranccsal és egy üveg vízzel telt el a nap nagy része, délután ettem egy kevés rizset, néhány falat ananászos csirkét is megkóstóltam (a baba anyukájának meg nem sértése érdekében:)), aztán egy szelet répa torta zárta a délutánt. Egy ilyen töltettel most már tényleg a holnapi gyümölcsnap lendületből meg kell legyen:)

18. nap

A mai nap pont olyan jóra sikerült, mint amilyen jókat szoktam előzetesen feltételezni a zöldségben dúskáló napokrók:) A délelőtti könyvmolyságot két madéfalvi körte vidította fel, délután szalmakrumplit ettem, késő délután pedig főzelékfaló voltam: rántott gomba és sajnos tök főzelék hiányában zöld paszuly. Holnapra pizzázást terveztem magamnak:)

17. nap

A mai nap sokkal sokkal jobban indult:) A tegnapi finom narancsok maradék kettője fogyasztódott el délelőtt. Délután sonka, sajt, paprika, este sonka, sajt, uborka. Fő a változatosság:) De mivel most teljesen puritán és mindemellett konyhamentes életet élek, időből és lehetőségekből ennyire futja. Az este folyamán pedig kisebb fajta kocsmázásnak jártunk a végére igen igen kedves emberekkel, két bögre tea és egy ásványvíz íródott az én számlámra. Holnapra már fenem a fogam valami finom főzelékre, esetleg szalmakrumplira:)

16. nap

A mai nap többszörösen kellemetlenre sikerült. És az, hogy csak gyümölcsöt ehettem, a legkisebb mértékben befolyásolta ezt... Azért az éjszakai utazás, gyűrődés, hajnali békávézás, lift-rendellenesség miatt csomagcipelés a tizedikre, kevés alvás - mindezek után egész nap narancsot és almát enni sem volt könnyű dolog. De kivételesen eléggé kísértés-mentesre sikerült, mivel üres a hűtő, nincs konyha stb. stb. A madéfalvi almákat jó volt enni, és közben azon gondolkodni, hogy mennyire szivesebben hoztam volna egyebet onnan... A Karinthy utcában pedig egy zöldséges-gyümölcsöstől valami nagyon nagyon finom narancsokat vásároltam, magányos esti vigaszként jól jöttek. 2 alma, 2 naracs, víz. Ennyi. Hát nem vittem túlzásba:))

15. nap

A mai nap betegesre sikeredett:( Teával, ágyban üléssel, még a szénhidrátnap élvezetére sem volt alkalmas. Két szelet kalácsot ettem a reggeli gyümölcsök után, délután 5 órakor diós makarónit ebédeltünk, estére pogácsát készítettünk. Sajnos nem sikerült a legeslegjobbra ez sem:( De azért utazás közben jó lesz ropogtatni....

14. nap

A mai nap enyhén szólva zökkenőkkel telire sikeredett. De nem, vagy nem csak táplálkozásilag. Kora reggelre narancs, aztán ismét naracs. Délelőtt és délben sok teát ittam, késői ebédre paszuly levest ettünk (gyertya fényben, áramkimaradás miatt), illetve gomba-paprikást. Egyiket sem én készítettem, de mindkettő nagyon finom volt. A késői ebéd miatt vacsora nem is volt szükségszerű. Vagyis lett volna. De mivel ritka kedves/különleges/rendhagyó vendégségben voltam, a tehéntúrós gombócnak nem igazán lehetett ellenállni. Szóval erre a hétre is sikerült a vétek. De ezt most máris megbocsájtom magamnak. Holnap ennyivel kevesebbet eszem:)

13. nap

No a regnap esti bejegyzés - a nagy nosztalgia közepette - elmaradt. Vendégségben vagyok a húgoméknál, nem tudtuk kiszámolni, hogy milyen rég nem aludtunk együtt, s mióta nem voltunk csak ketten és sétáltunk Kolozsváron csak kettesben és mindent csak ketten. Úgyhogy valamilyen furcsa oknál fogva elfelejtődött a bejegyzés:( No de bepótolom! A tegnap fehérje nap volt, és mellé társult egy megfeszített munkanap. 2 előtt csakis alma és narancs, utána megittam egy pohár tejet, majd 5 órakor májat ettünk, nagyon finoman, hagymáson megkészítve. Blanka krumpli pürével, én csak ecetes uborkával. Estefele egyet sétáltunk, és a városban kebaboztunk, amiből természetesen én csakis a húst ellegettem káposztasalátával. Este ittunk sok sok teát, pletykáltunk sokat. Lehet ez is jót tesz a kitartásnak:)
Egy nagyon jó nap volt. Nem csak táplálkozásilag! A mai nap is jónak igérkezik, mert lesz sok keményítő-evészet, és hasonló kellemes este:)

12. nap

A mai nap ismét göröngyösre sikeredett. Mert a sízéshez kell(ene) az enerdzsi... Két narancs reggelire, három mandarin ebédre, sok folyadék, meggykompót uzsonnára, alma és jó borvíz útravalóul... Szóval túléltem ezt is:) Holnap meg már dúskálhatok a fehérjékben:)

11. nap

A mai nap nagyon nagyon jóra sikerült. Nem feltétlenül étrendileg. De kimondottan az év eddigi legjobb napja lett. Nagy beszélgetésekkel, kacagásokkal sízéssel, téli sétával és minden egyébbel. Reggelire két kiwi (míg a család nagy része házi kolbászt, főtt tojást s ilyeneket evett...), ebédre sízés:), másodiknak egy pohár forralt bor:( [a lelkiismeretfurdallás miatt - talán - nem is tudtam mind meginni, de a melegedőben a feeling nagyon ellenállhatatlan volt...], uzsonnára kürtős kalács:) Vacsorára friss házi kenyér (elektromos kiskemencénkből) minden finomsággal megkenve. Szép az élet:) Szombaton a legesleg:)

10. nap

A péntek mindig jó. Minden szempontból. De ha még keményítő nap is esik erre a napra, az a legjobb! Délelőtt a szokásos narancs-vitaminbomba tartotta az erőt bennem. Ebédre gombapaprikást készítettem kukoricával, nagyon nagyon finomra sikeredett. Vacsorára meg szalmakrumplival várt anyukám, van, akinek bécsi szelettel, nekem csak ecetes uborkával tálalta. Ez is egy kellemesen kibírható nap volt:)

9. nap

Ismét túl vagyok egy gyümölcsnapon. Érthetetlen módon a többi három nap is ezen görcsölök, hogy vajon mi lesz a negyedik nap... Úgyhogy most ezen dolgozom, leküzdeni a fölösleges aggodalmat. Mert úgyis lesz valahogy:)
A mai nap - szétválasztás szempontjából! - jól alakult. Egyébként most sok döccenő van a mindennapjaimban, de a fehérje napot nem zavarta meg semmi:) A délelőtti narancsozást, teázást húsleves követte, amiből én a laskát kifelejtettem:) De így is finom volt nagyon! Délután csirke mellből készítettem vacsorát, ritka jól sikerült:) Feldaraboltam egész kicsire a csirkehúst, fűszeres-olajos-hagymás-fokhagymás pácban hagytam 1-2 óráig. Aztán lassú tűzön megpirítottam, két paradicsomot hozzátéve, majd a végén kevés mustáros öntetettel lelocsolva. Mellé friss, bazsalikomos paradicsomos zöld hagyma saláta volt. [A kedvenc főszolidarizálómnak rizset is készítettem, de én nem ettem belőle. Majd holnapután:)] Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk! A késő estbe nyúló munkálkodás mellé megittam sok sok teát! Szóval ehhez hasonló napokat kívánok, és akkor akár kétszer 92 nap is jöhet!

8. nap

Ismét gyümölcs és csakis gyümölcs. Egész nap. Reggelre narancs, ebédre narancs, tízóraira narancs, vacsorára sok víz és tea:) Ez sem volt sem egy kellemes, sem egy könnyű nap. De mindig azzal vigasztalom magam, hogy ezeken a napokon lehet a legnagyobb eredményeket elérni...Remélhetőleg...

7. nap

A mai délelőtt hibátlanra sikeredett: egy vörös grépfrút ismét, tea és víz előtte és utána. Ebédre székelyül mondva: laska levest ettünk, egy szelet sütivel nyomtatva el. Vacsorára vinetés kenyeret ettünk, majd ismét sütizés következett: ezúttal még meleg megyes lepény.

6. nap

Ma reggel minusz 32 fokra ébredtünk. Nos ennyi minusz még kilóból is sok:) Délelőtt a szokásos folyadékadag elfogyasztódott, majd egy vörös grépfrút, 16 órakor zöldség krémlevest ebédeltünk. Délután sajnos ismét nem jutottam el Pilatesre...
Nagyon finomra sikeredett zöldséges ragut vacsoráztunk (zöld paszuly, gomba, sárgarépa, kukorica, hagyma). A kedves vacsoratársak kisütött csirkével kapták, nekem így is megfelelt:)

5. nap

A mai délelőtt gyümölcssalátáztunk, megengedhettünk magunknak egy 12 utáni villásreggelit, lágy tojással, házi kolbásszal. A délutáni sízési akció (és a -14 fokban jégkockára fagyás) után római tálas csirkét készítettem. Erről csak annyit, hogy sikerült ez már jobban is, de így sem volt rá panasz. Este viszont - születésnapot köszöntöttünk, így - 1-2 stampedli meggypálinka lecsúszott az alhol-tilalom ellenére. Szóval a jövő héttel tényleg nagyobb elszántságot követelek meg magamtól.

4. nap

Ma gyümölcsöt lehet enni. Csak. És kizárólag. És ez ma így is kezdődött: gyümölcssaláta reggeli, narancs nassolás, gyümölcssaláta ebéd. Aztán jött a kísértés: szombat este lévén vacsorvendégek voltunk, pizzázni hívtak... Narancs is volt felszolgálva, természetesen. Na ezek a legnehezebb napok...

3. nap

Noha a szénhidrát nap tűnik a legkecsegtetőbbnek (ilyenkor akár sütit, fagyit, esetleg csokit is lehet enni!), számomra mindig ez a legnehezebb nap. Kevés az a leves, ami ehhez a naphoz passzol. Például a hús nélküli nagymama-féle házi laskával főtt hús nélküli hús leves jó, a rizses paradicsom leves is, a köménymag leves is, de a legtöbb leves, amit én főzök, az ilyenkor majdhogynem tilos... De természetesen engem is tud kárpótolni ez-az:) Például ezeken a napokon ehetek pirítós kenyeret, mákos, diós vagy mindenféle más tésztát, még pizzát is! És pogácsát, almás sütit - ami gyakran lapul a mi konyhánk eldugott zugjaiban - is.

A mai nap elég kiegyensúlyozottra sikerült, dehát első héten a legnagyobb a lelkesedés:) Reggelre egy csésze tea, majd 10 órakor egy adag gyümölcssaláta. 1 órakor megettem egy fél szelet itthonról csomagolt sütit. Mivel ez nem bizonyult elégségesnek, több szinten bűnnek számítót cselekedtem: vásároltam a termopánban egy szelet almás sütit. Egy nagy bűn a vásárlás, fölösleges dolgokra való költés, másik meg, hogy igazán kibírhattam volna egy újabb szelet süti nélkül. No de mondjuk bocsánatos. Ebédelni csak fél 6-kor sikerült, egy tál levest, amiből én főleg a nokedliket ettem ki. Vacsorára alma fánkot készítettem.
Mivel vendégeket vártunk, készítettem egy adag egyszerű pogácsát is a csodaszép képekkel ellátott buklájnról rendelt 90 napos diéta könyvből. Bár már késő volt, ismét vétkeztem néhány darab elfogyasztásával. Szóval a mai nap tele volt apró bűnnel, de igazából mind bocsánatosak, és a nemes elvrendszerrel összhangban vannak:)

2. nap

A kedvenc nap: keményítő, azaz zöldség. Nem azért szeretem, mert ilyenkor szalmapityókát is lehet enni (természetesen bécsi szelet nélkül!), hanem főleg azért, mert ezeken a napokon az igen kedvelt ételeimet fogyaszthatom. A zöld paszuly mindig többet ért szememben mindenféle húsos levesnél. No és persze a főzelékek . És ilyenkor ezt lehet enni. Nyakra-főre. Amúgy amikor még gazdag voltam és a sztríten étkeztem, keményítő napokon botránkoztattam mindig a pincéreket körítést körítéssel rendelve: gombapaprikást krumpli pürével, rántott karfiolt vagy gombát hasábburgonyával stb. stb.

Nos a mai program: kora reggel egy csésze tea, reggelire egy (madéfalvi) alma. Ebédre szemes paszuly leves. Csülök nélkül, hagymával, ahogy kell. És vacsorára főzelék. Spenót! A lelkes támogatómnak /de abszcinenciát nem fogadónak/ tükörtojással kedveskedtem. A spenót nem sikeredett a legigazibbra, mivel fagyasztott alapanyagból dolgoztam, de finom lett természetesen. És még egy következő keményítő napra is bedobozolódott:)
Egy liter víz fogyott el kábé, és még a mai este során hasonló mennyiségű teára vár azonos sors.

1. nap

2008. júniusában szántam rá magam először. Úgy gondoltam, hogy nem árthat meg ez a fajta diéta. Ha nem bírom, maximum feladom. De úgy sikerült, hogy a kilencven napból közel háromszázhatvan sikeredett. És bár az első hetedik hónaptól már semmiféle súlyapadás nem volt tapasztalható, annyira bejött, hogy nem igazán akartam lemondani róla.

Most már más a fő ok, igazából tudományos kutatás: tudjuk, az számít tudományos teljesítménynek, amit ha valaki megismétel, ugyanarra az eredményre jut. De természetesen vannak látens agendák:) Nyilván aki valamikor megtapasztalt számára kellemetlen dolgot, hiába, hogy legyőzte azt a sárkányt, mégis kicsit mindig aggasztja a gondolat, hátha véget ér a jóvilág. Nos döntöttem: ismét nekirugaszkodom. Már úgyis az őrületbe kergettem mindenkit magam körül, amit az is mutat, hogy noha hónapok óta nem tartom, vendéglátó barátaim, rokonaim mindig megkérdezik, hogy épp milyen napom van/lesz. És tulajdonképpen - bármennyire is meglepően hangzik - a főzésben, kajakombinációban sokat segít az, hogy le van szűkítve egy napra kicsit a kör. Azaz ki van tágítva: a húst nem csak szalmakrumplival lehet enni, a puliszkát nemcsak túróval, a lecsót nemcsak rizzsel stb.

A kihívás blogosítása is manifeszt és látens okokat egyaránt rejt magában. Például loptam az ötletet a Julie és Julia filmből:) Meg a meghatározott időre szóló szerződésekből. Meg a tömegpszichológiából: ha többen fognak tudni a bűnbe eséseimről, lehet még nehezebben fogok vétkezni. Így tehát kilencvenkét napon keresztül, azaz január 20-tól április 22-ig próbálok a szétválasztás elvének élni, a kisértésekről és sikerekről minden este írni. Ha már csak nyolcvanéves koromra, a nyugdíjas hétköznapokra saját magam szórakoztatására is:) [Azért kilencvenkettő, hogy minden napból legyen meg a négy:) ]

Gyorstalpaló [a témában kevésbé/egyáltalán nem jártasak számára]: bár ennek a diétának számtalan változata létezik és éltetődik, én a klasszikus, általam igen sikeresen (-11kg) beállítottat alkalmazom most is: minden délelőtt kizárólag gyümölcsöt, délután meg minden nap mást. Mindent szabad enni, csak nem egyszerre. Első nap mindig fehérje nap, második nap keményítő, harmadik nap szénhidrát, negyedik nap gyümölcsnap. Havonta 1 víznapot be kell iktatni, remélem ezúttal sikerülni fog... Ami nem előírás, de a személyes elhatározás része: alkohol kizárása és kenyérfogyasztás minimalizálása, rengeteg folyadék bevitele, heti minimum kétszer tornára járás, este 7.30 óra után nem evés. Nassolás, tökmagolás, chips-imádat, házi csoki, Otti-féle finomságok hanyagolása.

Nos ma a kezdők lelkesedésével melegítettem be reggelire egy naranccsal (11 órakor), előtte megittam egy liter vizet. Koradélután gyűlésbe rohanás előtt egy szelet bundás húst ettem meg egy ecetes uborkával (én ilyeneket nem nagyon készítek, de a hétvégi segélycsomagban volt, és most az időhiány miatt ki nem vitelezett ökörszemet pótolta). Vacsorára halkonzervet ettem vörös hagymával. Elvileg zöldséget (nem főtt, nem sült) gyümölcsnap kivételével bármikor lehet fogyasztani. Délután egy fél üveg víz, este közel egy liter tea.