No tiszta szerencse, hogy kitaláltam a víznapot péntekre, mert hanem a mai nap gyümölcsnapot kellett volna tartanom. És hát nem lett volna olyan egyszerű, mint a szénhidrát nap. A késődélelőtt - már két, vizet nem sajnáló locsolás után - reggeli két kiwire mindenki furcsán nézett az ünnepi asztalnál, de mindenki belátta, hogy reménytelen... Én is sajnos azt látom, hogy reménytelen. De ezt a hátralevő két hetet még végigcsinálom. Sose lehet tudni. A mesékben is a legeslegvégén szoktak a csodák történni...
Nos a nagy locsolkodás-vendégvárás során igyekeztem nem nagyon szedegetni a sok finomságból. Azért a mákos és diós kalácsokat megkóstoltam, illetve egy csokinyuszi aprócska részeibe is belekóstoltam.
Ebédre hús leves készült, hogy ehessek laskát:) A másodikot meg nagymamám nokedlivel körítette, hogy ismétcsak kedvemre való legyen. A hatalmas, rengeteg vizet rám locsoló társaságnak epres gyümölcstortát készítettem. Másodpercek alatt elfogyott. Azért mi is megkóstoltuk, egy szeletkét ettem ebből is. Este igazából a sok sütizés miatt lemondtuk a vacsorát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése