A kedvenc nap: keményítő, azaz zöldség. Nem azért szeretem, mert ilyenkor szalmapityókát is lehet enni (természetesen bécsi szelet nélkül!), hanem főleg azért, mert ezeken a napokon az igen kedvelt ételeimet fogyaszthatom. A zöld paszuly mindig többet ért szememben mindenféle húsos levesnél. No és persze a főzelékek . És ilyenkor ezt lehet enni. Nyakra-főre. Amúgy amikor még gazdag voltam és a sztríten étkeztem, keményítő napokon botránkoztattam mindig a pincéreket körítést körítéssel rendelve: gombapaprikást krumpli pürével, rántott karfiolt vagy gombát hasábburgonyával stb. stb.
Nos a mai program: kora reggel egy csésze tea, reggelire egy (madéfalvi) alma. Ebédre szemes paszuly leves. Csülök nélkül, hagymával, ahogy kell. És vacsorára főzelék. Spenót! A lelkes támogatómnak /de abszcinenciát nem fogadónak/ tükörtojással kedveskedtem. A spenót nem sikeredett a legigazibbra, mivel fagyasztott alapanyagból dolgoztam, de finom lett természetesen. És még egy következő keményítő napra is bedobozolódott:)
Egy liter víz fogyott el kábé, és még a mai este során hasonló mennyiségű teára vár azonos sors.
Egy liter víz fogyott el kábé, és még a mai este során hasonló mennyiségű teára vár azonos sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése