A vasárnapokat úgy általában nem szeretem. Merthogy tudni való, hogy jön a hétfő utána. De ezt a vasárnapot lehetett szeretni. Mert jól kezdődött, csak sok sok kilóméterrel folytatódott. És már éjfél is elmúlt, mire a saját ágyig ért a projekt.
Gyönyörű napsütés ébresztett a Kruspér utca tizedik emeletén. Sajnos kicsit korábban, mint szerettük volna. A napot nem értesítették, hogy óraelőreállítás van, és ehhez kellene tartsa magát. Nos a csipet-csapat felszedelőzködött és kisebb Duna parti séta és metrózás után ismét babázás és terülj-terült asztalkám projekt fogadott. Ahol én eltökélten gyümölcs-reggelivel kezdtem, narancs meg vilmos körte-kóstolóval, de aztán elcsábítottak a többiek sajtkóstolásra meg vajkrémezésre. Ez végülis időben belefért volna (kb. 12 után), de nem igazán telt el az idő a gyümölcs reggeli és a folytatás közt...
Nagyváradon töltött tojás ebéd várt minden finomsággal egyetemben, ahol többek közt egy hatalmas bűnt is sikerült elkövetnem: a házilag készített, üzletit messze leköröző rafaelló golyócskát ettem. Vacsora Kolozsvárra volt tervezve, de érdeklődés hiányában elmaradt, a 4 órás, Hargitán havat is tapasztaló utazás során egy-egy szeret bécsit fogyasztottunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése