A hétfő amúgy nem a kedvenc napom. De a mai jól sikerült. Sajnos nem kimondottan táplálkozásilag. Ebédre hazai paszuly leves volt, ez természetesen jó. Mert csak melegíteni és enni kell, és valahogy mindig finom. Nem úgy mint az én (olykor mellé)fogásaim. A vacsorára készített lecsó valahogy nem lett az igazi. De persze utolsó cseppig elfogyott, és meg is lett dícsérve meg minden, de nem vagyok megelégedve. Külön főztem rizset, hogy az igazi lecsó hangulatát adjam annak, aki nem önmegtartóztatásra specializálódott. És neki teljesen rendben is volt. De nekem nem...
Kívántam volna a szalmakrumplit, mert megint 4 napot kell várni a következő alkalomra, no de akkor majd kolozsvároson kell egy másik fontos emberrel krumpli-lakomázni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése